Leértékelődő árfolyam, magas infláció

Az első négy pontban a centrum országaira jellemző egyensúlytalanságokat elemeztük. A jelenlegi és a további pontokban inkább a perifériára jellemző egyensúlytalanságokat vizsgáljuk meg. A perifériaországokban egyszerre volt egy viszonylagos pénzbőség a megtakarítási pénzekre nézve, ezzel párhuzamosan azonban egy viszonylagos szűkösség a tranzakciós pénzekre vonatkozóan. Ez a kettősség elsősorban a magasabb kamatokkal magyarázható.

A periféria jegybankjai – félrevezető axiómák alapján – magas kamatokkal igyekeztek védekezni az infláció ellen. A magas kamatok ugyanakkor növelték az államadósság kamatterhét, ehhez kapcsolódóan pedig előidézték a pénzmennyiség növekedését; ez viszont középtávon árfolyam-leértékelődést és magasabb inflációt eredményezhetett.

Az elmúlt fél évszázadban közel 800 példa volt arra, hogy egy ország fizetőeszköze több mint 20 százalékkal értékelődött le egy év alatt; 50 százalékos leértékelődésre 235 példa volt. Ezen leértékelődések néhány kivételtől eltekintve mind fejlődő országokban mentek végbe. Közös jellemzőjük volt, hogy a leértékelődést megelőző időszakban az adott országban magasak voltak a kamatok, illetve a kamatkülönbözetek a centrumországokhoz képest (Egilsson 2020).

A pénzmennyiség növekedési indexe azt mutatja meg, hogy a perifériaországokban a pénzmennyiség mennyivel nőtt gyorsabban a gazdasághoz képest, mint az Egyesült Államokban. Az árfolyamindex pedig a perifériaországok pénznemének dollárhoz képesti árfolyamváltozását mutatja. Az adatok alapján látható, hogy a GDP-arányosan magasabb pénzmennyiség-növekedési ütem és az árfolyam-leértékelődés, ha valamivel késleltetve is, de együtt jár.

Kapcsolódó cikkek:

Banki pénzteremtés

Eladósodási kényszer

Egekbe szökő ingatlanárak

Pénzszűke a hazai gazdaság számára – alacsonyabb gazdasági növekedés