A szuverén pénz konferencia főelőadójával a Portfolio készített interjút. Michael Kumhof a szuverén pénzelmélet egyik legismertebb nemzetközi kutatója. Korábban az IMF, majd a Bank of England kutatási vezetőjeként dolgozott; nevéhez több, a pénzügyi rendszer szerkezetét és a Chicago-terv modern újragondolását vizsgáló tanulmány kötődik. Szintén hozzá kapcsolódik a CBDC (Central Bank Digital Currency) elnevezés bevezetése.
Kumhof bemutatja, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer természeténél fogva instabil. A kereskedelmi bankok pénzteremtési képessége hitelezési ciklusokat és pénzügyi buborékokat eredményez. A bankbetétek pedig nem teljesen kockázatmentesek, mivel fedezetük kockázatos hitelállomány.
A kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a banki tevékenység egy része járadékjellegű nyereséget termel. Ez valósul meg például akkor, amikor a bankrendszer magasabban kamatozó állampapírokat vagy jegybankpénzt tart, miközben a látra szóló betétekre alacsony kamatot fizet.
A Chicago-terv pénzreform-javaslatban – hasonlóan a szuverén/nemzeti pénz javaslathoz – a pénzteremtést el kell választani a hitelezéstől, a pénzteremtést pedig vissza kell venni állami kézbe. A Chicago-tervben azonban – eltérően a nemzeti pénz javaslattól – a látra szóló betétek továbbra is a bankrendszernél maradnak, miközben a bankrendszer két részre válik. A számlavezető („pénzbankok”) teljes egészében jegybankpénzzel fedezett betéteket kezelnek, míg a hitelező bankok meglévő pénzeket gyűjtenek össze és helyeznek ki hitelként. (Ezzel szemben a nemzeti pénz javaslatban a számlatulajdonosok közvetlenül a jegybanknál vezetik számlájukat, a számlavezető bankok nem ékelődnek a háztartások és a jegybank közé.) Kumhof javaslata néhány további eltérést is tartalmaz az állami pénz kamatozását és az átmenet lebonyolítását illetően.
Kumhof külön figyelmet szentel a digitális jegybankpénznek (CBDC), amelyet a Chicago-terv „kistestvérének” nevez. Véleménye szerint a CBDC lehetőséget ad arra, hogy a társadalom és a pénzügyi rendszer fokozatosan tesztelje az állami pénz működését, anélkül hogy azonnali teljes rendszerváltásra lenne szükség.
A kutató rámutat arra, hogy a reform legnagyobb akadálya nem technikai vagy közgazdasági, hanem politikai természetű: a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. Úgy véli, egy következő pénzügyi válság azonban ismét komoly lendületet adhat a monetáris reformokról szóló vitának.
A Portfolio interjúját az alábbi linken olvashatjátok: