Pénzhasználat magas költsége
A bankszámla és az utalások biztosítása valójában csupán számok biztonságos rögzítését jelenti különböző módokon. Ezek megvalósíthatók olyan informatikai megoldások révén, amelyek ma már nem számítanak nóvumnak. Például egy utalás informatikai háttere nem összetettebb, mint egy e‑mail elküldése. Mégis, a bankok a GDP közel 1 százalékát számolják fel a társadalommal szemben ezekért a szolgáltatásokért – ennek egy része megspórolható lenne.
A pénzforgalmi szolgáltatások előállításával kapcsolatosan különböző költségek merülnek fel a bankoknál. Ilyen költség például a banki alkalmazottak munkabére, a számlavezető rendszerek megvásárlása, a számítástechnikai eszközök biztosítása stb. A pénzforgalomból származó bevételek költségeken felüli része a bank nyeresége.
Mind a banki pénzforgalmi költségek, mind a kapcsolatos banki nyereségek indokolatlanul magasaknak tűnnek. A bankok magas költségeinek okai lehetnek a társadalmilag felesleges párhuzamosságok, a hatékonytalan működés vagy a rejtett költségek.
A pénzforgalmi szolgáltatások magas nyereségének elérését segíti a fogyasztók magatartása és a bankok piaci helyzete. A fogyasztók jelentős része ritkán vált bankot a kapcsolódó ügyintézések – vélt vagy valós – kényelmetlensége miatt még akkor is, ha ezzel pénzt lehetne megspórolni hosszabb távon. A bankok ráadásul jellemzően oligopol helyzetben vannak, ezért nem kényszerülnek rá, hogy az utolsó centig versenyezzenek egymással az ügyfelekért.
A társadalom a GDP közel 1 százalékát fizeti ki a bankoknak a pénzforgalom biztosításáért cserébe. A teljes érték közel fele a bankok költsége, a másik fele a bankok nyeresége.
Egy másmilyen pénzforgalmi szerkezet lehetővé tenné, hogy a háztartások és a vállalatok jelentősen csökkentsék a pénzforgalmi kiadásaikat. A kiadáscsökkentés nagyobb része a bankok számlavezetésből adódó nyereségének megszűnéséből származik. A többség nyereségét tovább növelheti, hogy az alternatív pénzforgalmi, számlavezetési szerkezet társadalmilag is hatékonyabb.
A pénzforgalmi díjak nagyobb része jelenleg a többségre, míg a bevételek jellemzően inkább a – nagyobb részben banktulajdonos – nagyon gazdag háztartásokra oszthatók vissza. A pénzhasználat indokolatlanul magas költsége tehát inkább a többséget terheli.
A pénzhasználat magas költsége ugyanakkor a leggazdagabb háztartásokat is terheli, emellett pedig a bankok részben a többség, benne az államok tulajdonában vannak, így a bankok nyeresége sem osztható teljesen vissza csupán a leggazdagabb háztartásokra. Ezért van az, hogy egy más pénzforgalmi szerkezettel a többség nem tudja megnyerni a fent említett teljes összeget – a GDP 1 százalékát –, pusztán annak egy részét. Egy más pénzforgalmi szerkezethez viszonyítva a többség pénzforgalommal kapcsolatos vesztesége éves szinten a GDP közel 0,5 százalékára becsülhető.
Kapcsolódó cikkek: