Nemzeti pénzrendszer előnyei
A nemzeti pénzrendszer előnyei: (1) az érdemtelen pénzáramlások megszűnése, a pénzteremtés hasznának visszaszerzése; (2) a pénzügyi rendszer stabilabbá válása; (3) a pénzek biztonságossá válása; valamint (4) a pénzhasználat költségének lecsökkenése. Ezeket egyenként elemezzük.
Érdemtelen pénzáramlások megszűnése; a pénzteremtés hasznának visszaszerzése
A nemzeti pénzrendszerben a bankok nem tudnak pénzt teremteni, valamint a perifériaországok jegybankjai sem teremtenek pénzt a centrumországok számára. A nemzeti pénzrendszerben az első részben bemutatott, a GDP 2-4 százalékát kitevő érdemtelen pénzáramlások megszűnnek.
A nemzeti pénzrendszerben a pénzmennyiség növelhető a gazdasági növekedéssel párhuzamosan, azt némileg meghaladó mértékben. Az állam a GDP közel 1,5 százalékának megfelelő pénzt teremthet évente anélkül, hogy az inflációt okozna. Ez a többletbevétel politikai ízléstől függően különböző célokra felhasználható: adócsökkentésre, beruházásokra, családi támogatásokra, szociális vagy más kiadásokra.
Az új pénzügyi rendszer tehát nemhogy nem veszi el a GDP 2-4 százalékát a többségtől, de a GDP 1,5 százalékának megfelelő bevételhez juttatja a többséget. A két érték nem átfedésben van egymással, hanem egymással összeadhatók. (A számszerűsíthető előnyöket az alfejezet végén összesítjük.)
Még mindig az érdemtelen pénzáramlásokon belül maradva, ehhez az értékhez jönnek hozzá a nem vagy túl nehezen számszerűsíthető érdemtelen pénzáramlásokban bekövetkező változások. A nemzeti pénzrendszerben egyrészt nehezebbé válnak a kedvezményes hitelezési lehetőségek, csökkentve ezáltal a banki érdekkörök nyereségszerzési lehetőségeit. A nemzeti pénzrendszerben másrészt – részben a következő ponthoz kapcsolódóan – csökkennek a pénzügyi rendszer egyensúlytalanságaiból eredő ármozgások, ami a spekulációs lehetőségek beszűkülését eredményezi, csökkentve ezáltal a leggazdagabb háztartások vagyongyarapodását.
Kevésbé egyensúlytalan pénzügyi rendszer
A nemzeti pénzrendszerben a bankok nem tudnak pénzt teremteni hitelezéskor, csak már meglévő pénzeket közvetítenek megtakarítók és hitelfelvevők között. Az új rendszerben a pénzteremtés és az eladósodás szétválik egymástól, így a kapcsolódó egyensúlytalanságok csökkennek.
A gazdaság megfelelően bőséges pénzellátását az állam biztosítja, adósságmentesen. Az adósságállományok leépülhetnek, mivel az adósságleépítés nem vezet a pénzek és a vásárlóerő eltűnéséhez, csökkenéséhez. A pénzteremtés és a hitelezés szétválasztásával a gazdaság eladósodási kényszere megszűnik.
A nemzeti pénzrendszerben a pénzmennyiség növekedési üteme jóval alacsonyabb, mint a jelenlegi pénzügyi rendszerben. Így a hosszabb távon megjelenő infláció, eszközár-emelkedés jelentősen csökkenhet. A nemzeti pénzrendszer képes az ingatlanárak mérséklődésének elviselésére is; az ingatlanárak változása ugyanis ebben a rendszerben nem hat a pénzteremtési folyamatokra. A mérsékeltebb árak elérhetőbbé teszik az ingatlanokat a fiatalok és általában az ingatlannal még nem rendelkezők számára.
A nemzeti pénzrendszerben a jegybank közvetlenül hat a pénzmennyiségre, így jobban képes irányítani az új pénzügyi rendszert. A kisebb pénzügyi ciklusok révén az árak stabilabbak maradnak.
A pénzügyi rendszer kiegyensúlyozottabbá válása további előnyöket jelent a perifériaországok számára. A perifériaországok pénze – az alacsonyabb pénzmennyiség-növekedési ütem miatt – értékállóbbá válhat. A pénzteremtési szabályok megváltozásával megszűnik a helyi gazdaság pénzszűkössége, valamint a megtakarítási pénzekre és a külföldre utaltsága. A gazdaság megfelelően bőséges pénzellátása egyben magasabb növekedést eredményezhet a perifériaországokban.
Pénzek biztonságossá válása, a banki kockázatok visszahárítása
A nemzeti pénzrendszerben a pénzek mögött kockázatmentes állami eszköz áll, így a pénzek teljes mértékben biztonságba kerülnek a bankoktól és a hitelkockázatoktól.
A bankok számára juttatott ajándékbiztosítások így megszüntethetők. A hitelezés kockázatai a bankok tulajdonosaihoz és befektetőihez kerülnek vissza. A bankok ezért kénytelenek nagyobb figyelmet fordítani a kockázatkezelésre: a körültekintő hitelezésre, a befektetések és a hitelek lejáratának összeegyeztetésére, valamint általánosságban kisebb kockázatvállalásra. Ezen óvatossági intézkedések hiányában ugyanis a bankok kevésbé tudnák a befektetőket meggyőzni arról, hogy kölcsönadják a pénzüket a bankoknak.
A nemzeti pénzrendszerben a bankok nem tarthatják fogva a társadalmat, mivel esetleges csődjük nem érinti a pénzmennyiséget és a pénzforgalmat. Amennyiben egy bank rosszul kezeli a kockázatokat, és csődbe megy, úgy az adott bank tulajdonosai és befektetői elveszítik megtakarításaikat, illetve azok egy részét. A bankcsőd ugyanakkor nem érinti a pénzforgalmat, így az korántsem okoz akkora sokkot a gazdaságban, mint a jelenlegi pénzügyi rendszerben, ahol egy nagyobb bank csődje a tranzakciós pénzek eltűnését és a pénzforgalom lebénulását eredményezheti.
Pénzhasználat költségének csökkenése
Az állami pénz kibocsátása úgy valósul meg, hogy az állami tulajdonban lévő jegybank vezeti minden háztartás és vállalat betéti számláját. A számlákhoz virtuális, mobiltelefonos alkalmazásként működő bankkártya és bankkártya-elfogadó terminál tartozik, amely ingyenesen használható.
A pénzforgalmi szolgáltatások: a számlahasználat, az utalások, a virtuális bankkártya szolgáltatásai ma már nem számítanak nóvumnak. Az államnak sem a számlavezető rendszer fejlesztése, sem a kapcsolódó szolgáltatások nyújtása nem okoz különösebb nehézséget, mivel a kapcsolódó területek nagy részén jellemzően kellő tapasztalattal rendelkezik.
Az állam ráadásul akár kulcsrakész megoldást is választhat. Mivel a modern informatikai rendszerek könnyen skálázhatóak, ezért az állam akár ugyanazt a rendszert megvásárolhatja és használhatja, mint amit a nagyobb bankok használnak az ügyfélszámlák kezelésére és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtására. A pénzforgalmi szolgáltatásokat a jelenlegihez hasonló minőségben biztosítani képes állami pénzügyi infrastruktúra alacsony összegből megvalósítható.
A jelenlegi pénzügyi rendszerben a pénzforgalom költségét a GDP 1 százalékára becsültük. Ezzel szemben a nemzeti pénzrendszerben a pénzforgalom jóval alacsonyabb költség mellett biztosítható. A pénzforgalom szolgáltatása így gyakorlatilag közjószággá válik. A pénzforgalommal kapcsolatos társadalmi nyereségek legalább a GDP 0,5 százalékát teszik ki évente.
A pénzreform előnyeinek összesítése
A pénzreform könnyen becsülhető előnyei a számszerűsíthető érdemtelen pénzáramlások megváltozásából és a pénzhasználat közjószággá válásából erednek. Míg az előbbi a GDP 3,5-5,5 százalékát kitevő, az utóbbi a GDP 0,5 százalékának megfelelő nyereséget biztosítanak. Ezek az előnyök együttesen a centrumországokban a GDP 4, a perifériaországokban a GDP 6 százalékát teszik ki évente.
Ezekhez a számszerűsíthető előnyökhöz jönnek még hozzá a nem számszerűsíthető vagy nehezebben becsülhető előnyök. Ilyen nem számszerűsíthető előny a kedvezményes hitelezés és a spekulációs lehetőségek beszűkülése. Ráadásul ezáltal a pénzügyi rendszer stabilabbá, biztonságosabbá válik.
A nyereség elsősorban a többség vagyoni helyzetének javulásában keletkezik. A vagyon részben pénzügyi vagyont – azaz tartozás és követel egyenlegeket –, részben pedig reálvagyont jelent. A többség vagyoni helyzete tehát legalább a GDP 4-6 százalékával javul évente a pénzreformnak köszönhetően. Párhuzamosan a leggazdagabb háztartások, valamint a centrumországok éves vagyongyarapodása csökken. A pénzreform tehát csökkenti a vagyoni egyenlőtlenségeket.
A többség fogyasztási hajlandósága ugyanakkor jellemzően jóval magasabb, mint a leggazdagabb háztartásoké. Így a többség vagyongyarapodása végül általános keresletbővülést, így magasabb gazdasági növekedést is eredményez.
Kapcsolódó cikkek:
Pénzteremtés a nemzeti pénzrendszerben
Hitelezés a nemzeti pénzrendszerben