Hitelezés a nemzeti pénzrendszerben
A nemzeti pénzrendszerben a hitelezés épp úgy történik, ahogy azt a jelenlegi mainstream tankönyvek szemléltetik – tévesen – a jelenlegi pénzügyi rendszerre vonatkoztatva. A bankok meglévő pénzeket gyűjtenek össze megtakarítóktól, és ezeket helyezik ki hitelfelvevők számára. A bankok tehát tényleges pénzügyi közvetítők a megtakarítók és hitelfelvevők között. A kamatokat a piac határozza meg.
A nemzeti pénzrendszerben a gazdaság szereplői nem a banki számlapénzeket, hanem kizárólag a jegybanki pénzeket használják. A bankok ezért nem tudnak egyszerű pénzteremtéssel – banki számlaegyenlegeik növelésével – hitelt nyújtani.
A nemzeti pénzrendszerben megszűnik a jegybanki rendelkezésre állás is; így a bankok nem tudnak számlaegyenleget teremteni, és nem tudják az eszközeiket sem pénzre cserélni a jegybanknál. Ebben a megváltozott helyzetben a bankok kénytelenek először jegybankpénz-megtakarításokat gyűjteni, és csak ezeket tudják később kölcsönadni a hitelfelvevőknek.
A megtakarítások gyűjtése formailag a jegybanknál valósul meg. Mind a megtakarító, mind a bank, mind a hitelfelvevő számlája a jegybanknál van. Amikor a megtakarítók „beteszik a pénzüket” a bankba, akkor a jegybanki számlákon keresztül utalnak a bank számára. Amikor a bank kölcsönt ad, akkor a jegybanki számlájáról utal a hitelfelvevőnek. A hiteltörlesztés, illetve a banki befektetések utáni kamatfizetések pedig épp az ellenkező módon történnek. A hitelezési folyamat során a meglévő pénzek a jegybanki számlák között ide-oda vándorolnak, a pénzmennyiség azonban nem változik.
A bankok megtakarításokat gyűjtenek a megtakarítóktól; ekkor a megtakarítók saját jegybanki számláikról utalnak pénzt a bank jegybanki számlájára. A jegybanki forrásoldal átrendeződése mellett nő a banki mérleg: a jegybankpénz eszközoldalon, a megtakarítók befektetései forrásoldalon jelennek meg. A nemzeti pénzrendszerben ugyanakkor a banki mérleg forrásoldala nem használható pénzként; az befektetés, banki jellegű vagy egy zárt végű alaphoz hasonlítható; így a banki mérleg növekedése nem eredményez pénzmennyiség-változást (első lépés).
A bank a jegybanki számláján lévő pénzt kikölcsönzi oly módon, hogy hitelnyújtáskor a bank a jegybanki számlájáról utalja a pénzt a hitelfelvevő jegybanki számlájára; ezzel párhuzamosan a bank eszközoldalán a pénz helyére az adós hitele kerül (második lépés).
Kapcsolódó cikkek: