Fokozatos és önkéntes átmenet lehetősége
Elméletben az átmenet lebonyolítható „csendesen”, a „digitális jegybankpénz bevezetése” fedőnév alatt, technológiai innovációként (formai változásként) feltüntetve a pénzteremtés visszavételét (tartalmi változás). Az államnak ugyanakkor szüksége van a pénzreform erős társadalmi elfogadottságára az ellenérdekelt felek legyőzése érdekében. Ezért inkább járható útnak tűnik, ha az állam nevén nevezi a pénzreformot, és minél jobban terjeszti a pénzügyi ismereteket, hogy a pénzreform előnyei és tétje lehetőleg minél szélesebb kör számára ismertté váljon.
A másik taktikai és stratégiai megfontolás az átmenet időbelisége. Az eddigiekben egy olyan átmenetet mutattunk be, ahol a háztartások és a vállalatok banki számlapénzei azonnal átváltásra kerülnek hivatalos pénzre, azaz azonnal átmennek a közszámlavezető rendszerbe. Elképzelhető ugyanakkor, hogy politikailag kívánatosabbnak tűnik a fokozatos átmenet. A lépésről lépésre haladás előnye általában az, hogy lehetőséget adhat arra, hogy a változás során szerzett tapasztalatokat beépítsük a további döntéshozatalba, folyamatosan mérlegelve ezzel a döntéseket.
A pénzreform átmenete elméletben megvalósítható fokozatosan és jelentős részben önkéntes módon is. Ekkor az állam létrehozza a közszámlavezető rendszert, azonban nem kötelez senkit annak használatára. Ugyanakkor, mivel a közszámlavezető rendszer használata ingyenes és végtelenül biztonságos, érdemes ezt választani.
Az állam fokozatosan igyekszik átterelni a háztartások és a vállalatok egyre nagyobb körét a közszámlavezető rendszerbe. Például elképzelhető, hogy kezdetben csak a jegybanki, állami alkalmazottak, majd később egyre inkább bárki használhatja a közszámlavezető rendszert. Az állam különböző módon támogathatja, hogy a háztartások és a vállalatok átvigyék a látra szóló betéteiket a jegybankhoz. Például az állam kikötheti, hogy bizonyos juttatásokat vagy a saját vállalkozói kifizetéseit kizárólag közvetlenül a háztartások és a vállalatok jegybanki számlájára utalja.
Párhuzamosan az állam fokozatosan megszüntetheti a bankok ajándékbiztosításait; így a bankoknál maradóknak egyre inkább vállalniuk kell a bankok kockázatait. Az államnak szükségszerű növelni a kapcsolódó pénzügyi tudatosságot a társadalomban. Az átmeneti időszak végén az állam olyan feltételeket teremthet, például az ajándékbiztosítások teljes megszüntetésével, amivel szinte senkinek sem éri meg a bankoknál maradni.
Miközben a pénzek fokozatosan átáramolnak a bankoktól a közszámlavezető rendszerbe, a jegybank fokozatosan átalakítja a pénzügyi intézmények mérlegeit. A jegybank beszűkíti a bankok és a centrumországok számára történő pénzteremtést, azaz az – átmenet biztosításához szükséges mennyiségen felüli – jegybanki rendelkezésre állást és a devizatartalékolást. Párhuzamosan, a jegybank egyre inkább az állam számára teremt pénzt a gazdaság pénzigénye alapján. Az átmenet mérlegátalakulásai azonosak a korábbi pontban leírtakkal, azok ugyanakkor még fokozatosabban mennek végbe.
A fokozatos és önkéntes átmenet kivitelezése ugyanakkor nem feltétlenül problémamentes. Az a lehetőség, hogy a felhasználók kimenekülhetnek a bankrendszerből, önmagában csökkenti a bankok biztonságosságát. A bankokkal szembeni „bizalomvesztés” a bankbetétek kiutalását, kapcsolódóan banki, majd akár általános piaci pánikot eredményezhet.
A jegybank ekkor – a jelenlegi pénzügyi rendszerben már szokásosnak mondható módon – két lehetőség közül választhat. Egyrészt hagyhatja, hogy a megfelelő jegybankpénzzel (likviditással) nem rendelkező bankok csődbe menjenek. Ez azonban azt is eredményezi, hogy a bankok nem tudják kifizetni a jelenlegi pénzügyi rendszert későn elhagyni szándékozó háztartások és vállalatok pénzét. A másik lehetőség, hogy a jegybank a bankrendszert bőséges jegybankpénzzel (likviditással) látja el. Ez viszont azt eredményezheti, hogy a jegybankok a bankok összes jó és rossz eszközét is hivatalos pénzre cserélhetik át, veszélyeztetve ezzel a hivatalos pénz értékállóságát.
Fontos látni, hogy a feloldhatatlannak tűnő problémát a jelenlegi, nem pedig az új pénzügyi rendszer okozza. A jelenlegi pénzügyi rendszerben ugyanis olyan tartozik-követel egyenlegek halmozódtak fel, amelyek egy része nemcsak érdemtelen, de fenntarthatatlan is. A probléma feloldható, ehhez ugyanakkor egy még nagyobb tabuhoz kell nyúlnunk; ennek alapos bemutatása azonban már egy másik könyv témája lehet.
Kapcsolódó cikkek: