Állami túl- és alulköltekezés és államadósság kamatterhe
Amikor az állam – kamatok és egyéb tételek nélkül – túlköltekezik (az elsődleges egyenlege hiányos), akkor az állam több pénzt ad vissza a gazdaság számára, mint amennyi adót beszed. Ez úgy történik, hogy az állam számára az államadósságon keresztül pénz keletkezik minden ellenszolgáltatás nélkül, azaz érdemtelenül. (Ezt a lehetőséget az állam a jelenlegi pénzügyi rendszerben azonban csak kamatfizetés ellenében tudja megtenni.)
Az állami túlköltekezés az elmúlt negyven év átlagában kevés államra, a megvizsgált országok közül csak az Egyesült Államokra volt jellemző. Nemcsak hogy elfogadható, hanem egyenesen kívánatos, hogy a gazdaság megfelelően bőséges pénzellátását az állam biztosítsa. Így az állami túlköltekezés – bár érdemtelen olyan értelemben, hogy ténylegesen ellentételezés nélküli – mégis helyénvaló. Ez az a seigniorage-bevétel – a pénzteremtés haszna –, amely minden államot meg kellene, hogy illessen.
Amikor az állam alulköltekezik (az elsődleges egyenlege többletes), akkor – kamatok és egyéb tételek nélkül is – kevesebb pénzt oszt vissza a gazdaság számára, mint amennyi adót beszed. Amikor az állam a gazdaságból pénzt von ki, akkor negatív érdemtelen pénzáramlás valósul meg. Ez azt jelenti, hogy az állam nemhogy nem szerzi meg a seigniorage-bevételt, hanem épp ellenkezőleg, érdemtelenül – bármiféle reálérték, előny megszerzése nélkül – pénzt semmisít meg a gazdaság számára. Az állami alulköltekezés – tehát a kapcsolódó negatív érdemtelen pénzáramlás – inkább a perifériaországokra jellemző.
Az államkötvények tulajdonosai kamatot kapnak. Elméletben a kamatok azért járnak, mivel a megtakarító hajlandó lemondani megtakarításairól egy időre, illetve vállalni a vissza nem fizetés kockázatait. Az államadósság esetében ez a megközelítés több szempontból is megkérdőjelezhető.
Egyrészt a hazai pénzben kibocsátott államadósságnak valójában nincs visszafizetési kockázata. Másrészt szükséges látni, hogy az államkötvény (államadósság) megszerzése többféleképpen lehetséges. Az átlagos háztartások jellemzően meglévő megtakarításaikat fektetik be államadósságba.
A bankok, illetve a kedvező finanszírozási lehetőségekhez hozzáférő háztartások azonban képesek pénzteremtéssel is államkötvényt „vásárolni”, mint ahogy a külföldi banki szereplők is képesek erre. Míg a meglévő megtakarításból származó kamatokat nem tekintjük érdemtelennek, addig a pénzteremtésből, illetve kedvezményes finanszírozásból származó kamatokat részben érdemtelennek tekintjük.
Kapcsolódó cikkek:
Államadósság növekedés – mint pénzteremtés
„Az állami pénzteremtés inflációt okoz.”
„A magas költségvetési hiány fő oka az állami túlköltekezés.”