„A magas költségvetési hiány fő oka az állami túlköltekezés”
A mainstream közgazdászok nem fektetnek hangsúlyt a költségvetési hiány okainak elkülönítésére; az államadósság kamatait (illetve olykor a devizaadósságon elszenvedett veszteségeket is) az állam „túlköltekezéseként” értelmezik. Ez a félrevezető értelmezés támogatja azt a szemléletmódot, hogy a költségvetési hiány csökkentése érdekében az állami kiadások csökkentését javasolják.
A centrumországok tényleges állami túlköltekezése (elsődleges egyenlege) nulla körül ingadozik. Az egyedüli ténylegesen túlköltekező állam az Egyesült Államok; az elmúlt 40 évben átlagosan a GDP 2 százalékának megfelelő mértékben. A perifériaországok esetében pedig még inkább félrevezető az államokat okolni az államadósság növekedéséért; ezekben az országokban ugyanis az államok jellemzően nemhogy nem túlköltekezők, hanem egyenesen alulköltekezők, pénzmegsemmisítők.
A költségvetési hiányt tehát nem az állam túlköltekezése, hanem jellemzően elsősorban a kamatterhek okozzák. Néhány speciális esetben – például Magyarországon a rendszerváltás előtti időszakban – a költségvetési hiányt leginkább egyéb tételek, elsősorban az államadósságot érintő árfolyamveszteségek okozták (lásd itt).
A költségvetési hiány pontos okainak azonosítása rávilágít arra, hogy a hiányok lefaragásának legkézenfekvőbb módja a kamatcsökkentés, illetve az árfolyamveszteségek elkerülése. A saját pénzben kibocsátott államadósság kamatait a jegybanki alapkamat, illetve az arra vonatkozó várakozások alakítják, nem pedig az országkockázat vagy az inflációs várakozások. A költségvetési hiány még jobban csökkenthető, ha az állam nem kamat ellenében, hanem kamatmentesen teremt pénzt.
Kapcsolódó cikkek:
Államadósság növekedés – mint pénzteremtés
„Az állami pénzteremtés inflációt okoz.”