Államadósság-növekedés – mint pénzteremtés
Bár a hagyományos pénzügyi szemlélet nem tekint pénzként az államkötvényekre, a gyakorlatban szinte teljes átválthatóság van a hazai pénzben kibocsátott államkötvény, valamint a banki pénz, illetve a jegybankpénz között. Akinek államkötvénye van, annak a gyakorlatban pénze van. Bár egy adott államkötvénynek lejárata van, az állam jellemzően új kibocsátásokból fizeti vissza a lejáró kötvényeket. Az államkötvényekre ezért célszerűbb nem kötvények sokaságaként, hanem egy állományként tekinteni.
Ezért az államkötvény-állomány növekedése tulajdonképpen pénzteremtést jelent. Az államkötvény-állomány éves növekedése leegyszerűsítve megegyezik a „költségvetés éves hiányával”. Érdemes azonban a növekedés okait szétbontani három fő meghatározó tényezőre:
Állami túlköltekezés (állami költségvetés elsődleges egyenlege): Az állami költekezés alatt – ellentétben a hivatalos szóhasználattal – az állam tényleges túlköltekezését, azaz a kamatkiadások nélküli egyenlegét értjük. Amennyiben az állam túlköltekezik, úgy – kamatkiadások nélkül – több a kiadása, mint a bevétele. Ekkor az államkötvényeken keresztül az állam számára pénz teremtődik. Amennyiben az állam alulköltekezik, úgy – kamatkiadások nélkül – több a bevétele, mint a kiadása. Ebben az esetben viszont az államkötvényeken keresztül pénz semmisül meg az állam számára.
Kamatteher (államadósság kamatai): Az államkötvény állománya változik az államadósság kamatai miatt.
Egyéb tételek: Az éves költségvetéstől független állami tételek, például a devizatartozás átértékelődése vagy a privatizációs bevételek, szintén megváltoztathatják az államkötvény állományát.
Kapcsolódó cikkek:
„Az állami pénzteremtés inflációt okoz.”
„A magas költségvetési hiány fő oka az állami túlköltekezés.”