Banki kamatkülönbözet
A bankok magasabb kamat mellett nyújtanak hiteleket, mint amennyi kamatot fizetnek a teremtett számlapénzekre. A bank kamatkülönbözet-nyereségét csökkentik a bank működési költségei, valamint a nemteljesítő hitelek – tényleges – vesztesége. Mindez a normális hitelezés tevékeny része; a jelenlegi pénzügyi rendszerben ugyanakkor a bankok kiemelt helyzetben vannak a hitelezés során.
Egyrészt a bankok hitelezéskor számlapénzt teremtenek a semmiből, nem pedig meglévő megtakarításokat gyűjtenek össze és közvetítenek. A bankrendszer ráadásul megteheti, hogy alacsony kamatot fizet a bankbetétekre; ennek oka, hogy a hivatalos pénz csak fizikai készpénz formájában érhető el, így a kényelmesebb banki számlapénznek nincs igazán versenytársa. A számlapénzeknek rendszerszinten nincs hova menekülniük, mivel az államkötvények – nem banki szereplők számára – kevésbé likvidek; a készpénz pedig nagy mennyiségben kezelhetetlen, illetve kockázatos.
Másrészt a bankok tárolják a gazdasági szereplők pénzeit, és biztosítják a mindennapi pénzforgalmat. A bankrendszer biztonságos működése ezért nagyon fontos a gazdaság számára. Ennek érdekében a társadalom különböző ajándékbiztosításokban részesíti a bankokat, így csökkentve azok kockázatait.
A banki kamatkülönbözet-nyereség jelentős részben a pénzteremtési képesség, valamint az ajándékbiztosítások eredménye. A számítások során azzal a feltételezéssel élünk majd, hogy a banki kamatkülönbözet-nyereség felerészben a bankok kiváltságos helyzetéből ered.
Az univerzális bankok mérlegeiben jellemzően a legjelentősebb tétel a jelzálog-hitelezés. Ezen belül is egyre meghatározóbbá váltak a már meglévő ingatlanokra nyújtott hitelek. A jelzálog-hitelezés során a bankok a jelzálogfedezeti érték egy részéig nyújtanak hitelt, és nem érheti kár őket mindaddig, amíg az ingatlan értéke nem csökken jelentősen.
Nemteljesítés esetén a bankok ugyanis jogot formálhatnak az adósok ingatlanjaira. A bankok pénzhez jutását elsősorban az ingatlanok nagyobb mértékű áresése veszélyezteti, mert ez további lakossági bedőléseket, a fogyasztói bizalom csökkenését, és végső soron recessziót, deflációt eredményezhet. Ezt a forgatókönyvet ugyanakkor a jegybank igyekszik elkerülni.
A jegybank ugyanis – az inflációs és a pénzügyi stabilitási céljaival összhangban – defláció esetén élénkítésbe kezd, ami az ingatlanárak újbóli emelkedéséhez vezet. A várható jegybanki lépés jelentősen tompítja a jelzálog-hitelezés kockázatait. A jelzálog-hitelezés során így elsősorban az történik, hogy a bankok alacsonyabban kamatozó számlapénzt teremtenek, és azt magasabb kamat mellett kölcsönadják.
A kamatemelési időszakok során megemelkedhetnek a betétekre fizetett kamatok. A jelenlegi pénzügyi rendszer azonban nehezen tud elviselni kamatemelést, ezért ezt a forgatókönyvet inkább kivételesnek és átmenetileg gondoljuk. Emellett a bankok jellemzően csak kis részben osztják meg a magasabb kamat hasznát a háztartási és a kisvállalati betétesekkel.
A banki kamatmarzsokat veszélyeztetné a verseny. A bankrendszer azonban jellemzően oligopol jellegű – azaz a legtöbb országban néhány nagybank uralja a piac meghatározó részét. Például az Egyesült Királyság, Brazília és Dél-Afrika esetében az öt legnagyobb bank 80 százalék feletti részesedéssel bír.
A másik három vizsgált országban ugyanez a piaci koncentráció alacsonyabb: az Egyesült Államok esetében 35, az eurózónában 65, India esetében pedig 40 százalék. Mindenesetre a bankok vélhetően nem versenyeznek egymással az utolsó százalékpontokig; ennek tudható be, hogy a bankrendszer jelentős kamatkülönbözet-nyereség termelésére képes.
Kapcsolódó cikkek:
„A bankok pénzügyi közvetítők.”
Banki pénzteremtést támogató szabályozás