Banki pénzteremtést támogató szabályozás
A banki pénzteremtésre vonatkozó jogszabályokat az egyes országok kereskedelmi banki törvénye határozza meg. Ezen törvények rögzítik, hogy a kereskedelmi bankok milyen tevékenységeket végezhetnek, és milyen feltételeknek kell megfelelniük. A kereskedelmi banki törvények számlapénzteremtéssel kapcsolatos részeinek elemzésével arra a következtetésre juthatunk, hogy a jogalkotó a törvény szövegezésekor nem ismerte a pénzteremtés tényleges folyamatát; abból a téves mögöttes feltételezésből indult ki, miszerint a bankok közvetítők megtakarítók és hitelfelvevők között, nem pedig pénzteremtők.
A törvény a bankbetét keletkezését tévesen a bank betétgyűjtési tevékenységére vezeti vissza. A bankoknál lévő számlaegyenleg megnevezése, a betét (angolul: deposit) is erre utal. A mai modern, kétszintű bankrendszerben azonban betétgyűjtés a bankrendszer szintjén csak abban az esetben történik, amennyiben valaki készpénzt helyez el és köt le egy bankban, vagy átutalást végez az államkincstári számláról.
A törvény meghatározza, hogy hitelintézetek (bankok) jogosultak betétek gyűjtésére. Függetlenül attól, hogy a betétteremtés iránya helytelenül kerül leírásra, a törvény helyesen rögzíti a banki számlapénz egyéb tulajdonságait. A jogszabály kimondja, hogy a betétes csupán egy pénzeszközre vonatkozó követeléssel rendelkezik a bankkal szemben. A törvény utal arra, hogy a hitelintézetek számára nem szükséges, hogy a számlapénzek mögött 100 százalék jegybankpénzfedezet álljon.
Mindebből egy olyan banki mérleg következik, ahol eszközoldalon többféle eszköz, főleg hitelkövetelések, forrásoldalon pedig elsősorban számlapénzek állnak. Bár a jogalkotó nem nevesíti a számlapénzteremtést, a törvény szövege nem is tiltja a bankok számára, hogy számlapénzt bocsássanak ki.
Kapcsolódó cikkek:
„A bankok pénzügyi közvetítők.”