Banki pénzteremtés
A kereskedelmi bankok pénzt teremtenek a semmiből, amikor hiteleznek. Például amikor valaki jelzáloghitelért folyamodik egy bankhoz, akkor a bank – feltéve, hogy elfogadja a kérelmet – a hitelfelvevő számára a semmiből pénzt teremt oly módon, hogy a hitelfelvevő számlaegyenlegét megnöveli a felvett hitel összegével.
A bank egyik oldalon egy hitelszerződésre tesz szert, amely alapján a hitelfelvevő tartozik a banknak ekkora összeggel. A bank ezzel párhuzamosan a másik oldalon betétet, azaz számlapénzt teremt a semmiből a hitelfelvevő számára. A banki pénzteremtés nem csupán egy elmélet, hanem egy számviteli azonosság.
A banki pénzteremtés természetét az újabb időkben mainstream intézmények is visszaigazolták:
„A pénzteremtés a gyakorlatban eltér néhány elterjedt tévhittől. A bankok nem egyszerűen közvetítőként működnek, kölcsönadják a megtakarítók által náluk elhelyezett betéteket, és nem is sokszorozzák meg a jegybankpénzt új hitelek és betétek létrehozására. […] Amikor egy bank hitelt nyújt, akkor egyidejűleg létrehoz egy megegyező értékű betétet a hitelfelvevő bankszámlájára, ezáltal új pénz keletkezik.” Bank of England, 2014
***
A hitelezéshez kapcsolódóan fontos látni, hogy egyes, különösen kisebb, betéteket megtartani kevésbé képes bankoknál lehetnek egyedi korlátai a pénzteremtésnek. Például jelzáloghitellel történő ingatlanvásárlás esetén a hitelfelvevő átutalja a felvett hitel összegét az ingatlan eladójának, akinek a számlája egy másik bankban van. A két bank jegybankpénzben számol el egymással. Mindkét banknak van számlája a jegybanknál, ezeken a számlákon keresztül a hitelt nyújtó bank jegybankpénzt utal az eladó bankjának.
Abban az esetben, ha egy bank túl sokat hitelez a versenytársaihoz képest, és tőle a betétek folyamatosan kifele áramlanak, úgy az adott bank – hacsak likviditásbő versenytársai nem adnak neki folyamatosan kölcsön jegybankpénzt a bankközi piacon – egy idő után nem fog rendelkezni elegendő jegybankpénzzel az utalásokhoz. (A likviditásszűk bank betéti kamatemeléssel próbálkozhat, hogy csökkentse a betétkiáramlást, vagy más bankok betéteseit átcsábítsa magához.)
Abban az esetben azonban, ha a bankok nagyjából azonos ütemben és profilban bővítik a hitelezést, úgy a bankok közötti elszámolások, jegybankpénzutalások hozzávetőleg kiegyenlíthetik egymást. Ekkor a bankrendszer egésze és az egyes bankok számára hitelezéskor nincs szükség többletjegybankpénzre, így a hitelezéskor nő a bankok mérlege.
A kötelező tartalékolás – amely előírja a bankoknak, hogy a betétállományuk meghatározott arányában rendelkezniük kell valamennyi jegybankpénzzel – nem valós korlátja a pénzteremtésnek. Egyrészt a tartalékolás mértéke alacsony, a legtöbb fejlett országban néhány százalék, vagy nincs is előírva (pl. Kanadában); másrészt a bankok a saját maguk által teremtett papírokkal (például jelzálogpapírokkal) szemben is kérhetnek kölcsön pénzt a jegybanktól, amelyet felhasználhatnak a kötelező tartalékmegfeleléshez.
A folyamat a legtöbb országban részben automatizált; megfelelő fedezet mellett a bankok egy kattintással semmiből teremtett jegybankpénzt kérhetnek maguknak a jegybanktól az ún. jegybanki rendelkezésre állás keretében. Ráadásul jellemzően elég utólag, vagy egy bizonyos időszakra nézve átlagosan megfelelni a tartalékolási kötelezettségnek.
A bankok tehát először hiteleznek – ezzel párhuzamosan betétet teremtenek a semmiből –, és csak ezután gondoskodnak a hitelezéshez szükséges tartalékokról, amelyeket beszerezhetnek a jegybanknál azáltal, hogy az általuk teremtett értékpapírok vagy más követelések egy csekély százalékát a jegybanknál becserélik jegybankpénzre.
Kapcsolódó cikkek:
„A bankok pénzügyi közvetítők.”
A banki pénzteremtést támogató szabályozás